NINCS INGYEN EBÉD - a környezeti cselekvésben sem
 
Idén utolsó alkalommal került megrendezésre a Protestáns Akadémia -Páty előadása. Ezúttal a teremtett világ védelme került fókuszba, mint jelen évszázadunk egyik legégetőbb kérdése. Előadóink voltak Loksa Gábor meteorológus, környezetvédelmi mérnök, Szalay László Pál református lelkipásztor, az Ökogyülekezeti Tanács tagja, valamint Prof. Dr. Bándi Gyula, az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese.
 
A bevezetőben a szervező Petrecz Sándor Alapítvány ügyvezetője, Dr. Badacsonyi Zoltán fontosnak és aktuálisnak nevezte a teremtésvédelem ügyét, bármely oldalról is közelítjük azt meg. Meggyőződéssel vallja, hogy ebben is, mint egyébként az élet legtöbb területén, a fentről újjászült élet megújult gondolkodásmódja hozhat megoldást. Fontosnak nevezte, hogy a keresztyének ebben a kérdésben is hiteles válaszokkal és példákkal rendelkezzenek. Három előadónkat és munkájukat bátran lehet ilyennek nevezni.
 
Loksa Gábor előadásában bemutatta, hogy az éghajlatváltozás folyamata mennyire temészetes jelenség. Bemutatója nyomán állíthatjuk, hogy teljes mértékben az. A legfontosabb kérdésnek azt nevezte, hogy ezt a természetes folyamatot az ember milyen irányba és mértékben befolyásolja. Felhívta a figyelmet arra, hogy az évszázad közepére Magyarország egyes részen a jelenlegi észak_görögországi klímát élvezhetjük. Ez önmagában természetesen nem hagzik fenyegetően, de jó belegondolni abba, hogy a görög és a magyar mentalitás, kultúra és hagyományok közötti eltérések mennyiben fakadnak az eltérő klímából? Olyan változásokat leszünk kénytelenek végrehajtani vagy éppen csak elszenvedni, amelyek komoly kulturális feszültségeket fognak gerjeszteni.
Már ma is tapasztalható klímamigráció, amelynek keretében pusztuló környezetű területekről ilyen szempontból gazdagabb régiókba húzódnak néptömegek. Ez a folyamat egyre jobban eszkalálódni fog az idő előrehaladtával, amennyiben nem leszünk képesek a folyamatokat a jelenleginél jobban uralni, lassítani. A szakértő felhívta a figyelmet a felkészülés fontosságára. Mindez nem érhet bennünket váratlanul, hiszen évtizedek óta erről beszélünk. Itt lenne az ideje a beszédek helyett a felkészülésre helyezi a hagnsúlyt, természetesen a hatások mérséklésére tett erőfeszítések mellett.
 
Szalay László Pál református lelkész Telkibányáról, ebből az alig több mint 500 lelkes lakosú zempléni faluból érkezett közénk, ahol évek óta nagy sikerrel vesznek részt az ökogyülekezeti mozgalomban. A szemléletformálás rendkívüli jelentőségű szolgálata mellett hangsúlyt helyeznek olyan tevékenységekre is, mint például az őshonos gyömölcsfák védelme és megőrzése. Ennek keretében ültettek, mintegy 8000 nm-en elterülő gyümölcsöst a templom melletti kertben. Bár nem kevés türelem kellett az évekig alig-alig mozduló fák gyümölcsének kivárásában, mára egy olyan kertet gondoznak, amely szép példája a teremtésvédelemben munkálkodó gyülekezetek elkötelezettségének. Beszámolója szerint a kert nem csupán a közösségi munka helyszíne, de a gyülekezet  egyéb programajainak is kivló színtere. Emellett a gazdagmúltú Telkibányára látogató nagyszámú turista számára is mutatja egy, az “Úr szőlőjében” hűségesen munkálkodó református gyülekezet képét.
 
Bándi Gyula professzor a kormányzati jogalkotás oldaláról közelített a környezetvédelem területéhez. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem környezetjog professzoraként szerzett gazdag tapasztalaitait és ismereteit igyekszik a jogalkotás szolgálatába állítani, és javaslataival elősegíteni a minőségi előrelépést. Fontos nevezte, hogy mindenki komolyan vegye a jövő nemzedékeinek jogait, amelyeket immár az Alaptörvénybe is belefoglaltak. De senki nem ringathatja magát abba az illúzióba, hogy a jogalkotással minden kötelezettségét letudta. Az Alkotmánybíróság határozatait elemezve örömét fejezte ki, hogy a jövő nemzedékek jogaival foglalkozó határozatok egyre többször tartalmaznak erkölcsi mércét is, utalva például a Laudato si kezdetű enciklikára. A határozatokból kirajzolódik egy olyan iránymutatás, amely szerint gyermekeink és unokáink számára biztosítani kell a környezet minőségének megőrzését, az ahhoz való hozzáférés esélyét, valamint a választás lehetőségét. Idézte Benedek pápát, aki szerint a jogok eltúlzása a kötelezettségek mellőzésébe torkollhat, bármely területen, így a környezeti jogok terén is. Nincs olyan, hogy csak jogaim vannak, de a kötelezettségeimmel nem törődöm. Különösen inspiráló és egyértelmű volt ez a kép: nincs ingyenebéd. Minden tettünknek következménye van, akár jó, akár rossz, és mi felelősünk vagyunk ezekért.
 
Dr. Badacsonyi Zoltán zárszavában a cselekvés és a nem cselekvés fontosságára, és a helyes lépés megkülönböztetésére helyezte a hangsúlyt. Tudnunk kell nem cselekedni, nem beavatkozni azon folyamatokba, amelyeket nem vagyunk képesek uralni, amelyek nélkülünk jobban működnek, de nagy erővel és helyesen kell cselekednünk ott, ahol az emberi tevékenység képes lehet a káros folyamatok lassítására, esetleg visszafordítására. A jövő nagy feladata, hogy technikai fejlettségünk minden eredményét annak a célnak rendeljük alá, hogy a teremtett világ gazdagságát utódainknak örökül hagyjuk.

 



A technikai fejlődés etikai kihívásai

A Protestáns Akadémia októberi rendezvénye is illeszkedett a 2019. év témakörébe, amely a 21. század kihívásait igyekszik felfedni, a hallgatók szemei elé keríteni, és természetesen hiteles válaszokat is találni mindezekre. Az őszi szemeszter szeptemberi alkalmán “A fiatalok és az egyház” területét mutatták be a kerekasztal-beszélgetés résztvevői, míg az októberi előadások A technikai fejlődés etikai kihívásait tárták fel.

A pátyi református gyülekezeti házban megrendezett eseményen Szabó István gondnok házigazdai köszöntése után Dr. Badacsonyi Zoltán, a Petrecz Sándor Alapítvány ügyvezetőjének előszava hangzott el. A szervező az 1Kor. 6,12-ben megfogalmazott bölcsesség alapján beszélt arról, hogy a „Szinte bármire képes vagyok már, de nem minden szolgálja a javamat” alázatával kell a technikai fejlődés kérdéséhez is hozzáállni. Az alázat nem az újabb és újabb műszaki eredmények iránt kell tanúsítanunk, hanem mint mindenkor, Isten iránt, aki ezeknek is ura, éppen úgy, mint egész életünknek.

A technológia fejlődése csak akkor jelenti az emberi élet fejlődését, ha mindenkire jótékony hatással van, ennek megvalósulásához pedig a keresztény értékekre fókuszáló cselekvésre van szükség – többek közt erről beszélt Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium miniszterhelyettese. A katolikus szociális tanítást felidézve mutatott rá, hogy a technika és annak fejlődése nem ördögtől való, hiszen számtalan hasznos újítást eredményezett. Soha nem téveszthető azonban szem elől a keresztyének számára a Jézus Krisztus által rendelt út, amelyen eszköz lehet, de cél sosem bármely műszaki, technikai fejlődés. Hangsúlyozta, hogy a technika nem erkölcsös vagy erkölcstelen, hiszen minden mögött emberek állnak, akiktől függ az az erkölcsi tartalom, amely akár egy műszaki innovációban is felfedezhető. Egy ismert történész népszerű könyvéből idézve utalt arra, hogy rendkívül fontos, ki milyen kiindulópontról vizsgálja a jövő és benne például a technikai fejlődés kérdéseit. Ha a vizsgáló erkölcsi alapállása nem a keresztyén tanításból fakad, esetleg egyenesen annak tagadása, akkor egészen eltérő válaszok születhetnek ugyanazon kérdésre. Az államtitkár a két szélsőségre rámutatva elmondta, hogy ő maga sem a hurrá-optimista, sem az apokaliptikus vég látomását hangsúlyozók álláspontját nem osztja. Mértéktartással, józanul kell szemlélni ezt a kérdést is. A kereszténydemokrata politikus utalt arra is, hogy korunkban nagy problémát okoz az a szemlélet, amely az ember és a teremtett világ helyett az úgynevezett haladást helyezi a középpontba. Mint mondta, nem lehet Isten és ember nélkül, külön szemlélni a folyamatokat, és pusztán a technikai előrelépéstől várni a jót vagy a rosszat.

Dr. Bőgel György egyetemi tanár, több könyv társszerzője a témában, előadása elején a 19. századi nagy ír éhínséget idézte fel, bemutatva azt az egyszerű okot, amely a kialakulásához vezetet. Ez nem volt más, mint a hajótervezés - és építés terén elért fejlődés, amely az Újvilágból jövők gyorsabb Írországba érkezését eredményezte, így biztosítva a burgonya káros élősködőinek behurcolását az országba. Ez a végeredményben hasznos fejlesztés végül mintegy 1 millió ember éhhalálát és újabb 1 millió ír kivándorlását okozta. A példa végén a hallgatók előtt állt a kérdést: vajon a hajó tervezőinek látniuk, tudniuk kellett volna, hogy mit okoznak munkájukkal? Felelősek-e kétmillió ember tragédiájáért?

Előadása további részében a jelenkor vívmányait hozta példaként, bemutatva a technikai fejlődés és fejlesztés pozitív és negatív oldalát egyaránt. A mesterséges intelligencia szerepe a szemészeti eljárásokban, vagy más, az ember számára nehezen és kevésbé hatékonyan ellátható feladatokban mára nélkülözhetetlenné vált és rendkívül hasznosnak bizonyul. De látható volt, hogy például egy arcfelismerő rendszer, amelyet a kormányok a biztonság fokozása érdekében alkalmaznak, hogyan válhat olyan eszközzé, amely alapvető emberi jogokat korlátoz, és igazságtalanul bélyegez meg embereket. A munkahelyek tekintetében is nagy változásokat vetít előre a műszaki haladás, foglalkozások lesznek feleslegessé, új szakmák alakulnak ki, vagy éppen a régiek alakulnak át. Bőgel György számtalan olyan kérdést hozott hallgatói elé, amelyekre természetesen meg lehet kísérelni helyes válaszokat találni, sőt talán meg is kell, de be kell ismerni, hogy a fekete-fehér képletek itt nem alkalmazhatóak, és csak gondos mérlegelés alapján lehetséges megtalálni, akkor is csak az adott helyzetre vonatkozóan. 

Dr. Tomka János, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, előbbi előadóval együtt több könyv szerzőjeként is bemutatta a technikai fejlődés bibliai vetületét. Bábel tornyának jól ismert történetével ábrázolta hogyan vezetett egy technikai előrelépés, innováció ahhoz a rendkívül komoly következményekkel járó eseménysorhoz, amelynek vége a nyelvek összezavarása és a népek között egység lebomlása lett. Az égetett tégla alkalmazása lehetővé tette elődeink számára, hogy olyan építményeket hozzanak létre, amelyekre soha azelőtt nem volt példa. Az elvi és gyakorlati lehetőség fennállása pedig mélyreható társadalmi, szociológiai változásokkal is járt. A közös munkába fogó, és az egy nyelvet beszélő közösség megkísérelte elérni az Urat, hogy a torony az égig érjen. És hogy miért? „szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén” A történet végén pedig láthatjuk, hogy ez a nagy közös akarás, amely hasonló a “legyünk olyanok, mint Isten” bűneset előtti attitűdjéhez, ahhoz vezetett, hogy Isten összekuszálta a nyelveket, kapcsolatokat, és azokat, akiknek az volt a céljuk, hogy szét ne széledjenek a földön, szétszórta az egész világon. A műszaki fejlődés generálta társadalmi és hatalmi változások végül a teljes kudarchoz vezettek.

A bibliai képek alapján szó esett arról a korántsem mellékes kérdésről, hogy különbséget kell tenni a között, amire képes az ember, és a között, hogy milyen eredményeket ér el ezáltal. Az innovációs és együttműködési készségeink hatalmas előrelépéseket eredményezhetnek az élet minden területén. A helyes erkölcsi alapok nélkül azonban mindez csupán az egyéni vagy akár a kollektív hatalmi igényeket elégíti ki, és nem szolgálja valóban az ember és a közösség javát. 

Az előadások alapján látható, hogy a műszaki fejlődéstől várt érzelemmentesség, az etikai kérdések kiküszöbölése így vagy úgy, még várat magára. Ahogyan a tudomány és a technika halad előre, úgy merül fel egyre több kérdés, és derül ki, hogy hányra nem adható egyszerű válasz. Az ember szerepe a fokozódó technicitásban sem mellőzhető, sőt az etikai szempontok egyre jelentősebb hangsúlyt kapnak. Az alkalom végén ott motoz a kérdés: vajon az emberiség képes-e helyes válaszokat adni erkölcsi kérdésekre? A keresztyének képesek-e a modern kor kihívásai közepette krisztusi felelet adni, akár arra az alapvető kérdésre, hogy mi a műszaki fejlődés célja és hol húzodnak a határai?


Magnetofonból harsonává
Fiatalok és az egyház – kerekasztal-beszélgetés a Protestáns Akadémián

 

Hosszas szervezőmunka után ismét elkezdődött a Protestáns Akadémia előadássorozata Pátyon. Ezen az őszön a 21. század kihívásaira keressük a választ közösen. A szeptemberi kezdő alkalommal a Fiatalok és az egyház összefoglaló címmel tartottunk kerekasztal-beszélgetést.

Testvéri közösségben gyűltünk össze ennek a rendkívül fontos témának a megvitatására. Első alkalommal történt, hogy nem egy előadást hallgathattak meg a jelenlévők, hanem három szakértő beszélgetett a kérdésről, és ennek nyomán formálódtak, alakultak a válaszok.
Olyan kérdések kerültek terítékre, amelyek a fiatalok hithez, valláshoz, egyházhoz való viszonyulást vizsgálták, és betekinthettünk e területekre az egyház oldaláról is.

Illés Boglárka helyettes államtitkár, aki maga is református identitásáról tett bizonyságot, az állam szerepéről beszélt a fiatalok támogatása, segítése területén. Kutatási adatokkal támasztotta alá azt az érdekes tényt, hogy a mai fiatalok mennyire érdeklődnek a hit és a vallás iránt. Elmondta többek között, hogy míg a rendszerváltás előtti évtizedekben a család és a iskola volt az első számú szocializációs közeg, addig a ‘90-es években ismét megjelent mellettük az egyház is. A felmérések azt mutatják, hogy manapság is a tanár előrébb van a celebnél a fiatalok értékrendjében, amikor példaképet kell keresniük.
Szabó Eszter, az MRE Ifjúsági Irodájának vezetője beszámolt a református egyházban zajló munkáról, amellyel a fiatalokat szeretnék megszólítani. A fiatalok ugyanis  nem csupán a jövő egyházát fogják alkotni, hanem a ma egyházának is szerves részét képezik. Úgy vélte, hatalmas tettvágy lobog bennük, és ezt a zabolázatlan erőt és vágyat kell becsatornázni az Isten országának munkálásába.
Rácz-Schliszka Gábor, a Református Fiatalok Szövetsége elnökének tapasztalatai alapján a fiatalokban rendkívül nagy spirituális éhség van, valóban sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését. De egyben kritikusan és óvatosan is állnak mindenhez és mindenkihez, aki az autoritás magas lováról szólítja meg őket. Sokszor képmutatónak tartják azokat a fiatalokat, akik Istenről beszélnek nekik, de a kérdéseik, kritikájuk nem feltétlenül a támadás eszközei, hanem válaszokat keresnek, amelyeket ha megkapnak, nyitottá válnak.
A beszélgetés nem kerülhette meg az olyan kihívásokat sem, mint a média szerepe. A fiatalok folyamatosan online vannak, és nehezen tudnak differenciálni a rájuk zúduló információmennyiségben. Az egyházak nem tudnak, de nem is feltétlenül akarnak ezzel versenyezni. Bár a mai generációt elárasztja ez az új “ige”, meg van bennük a vágy, hogy megéljék a személyességet, az emberi közösséget, az elcsendesedés élményét. Ez az a pont, ahol megszólíthatók az Evangéliummal.
A beszélgetés résztvevői vizsgálták az egyház szerepét is, ahogyan reagál a fiatalokra. Elhangzott, hogy nem szabad magnetofon egyháznak lenni, és az egyszer felvett műsort mindig ugyanúgy lejátszani, hanem harsona- egyházzá kell válni, amely készen várja, hogy Isten megszólaltassa. Csak ez a hang képes elérni a fiatalokat.
Szabó Eszter a református vezetőképzővel mutatta be a fiatalok készségét arra, hogy jelen legyenek és szolgáljanak az egyházban. Sokféle élethelyzetből érkeznek a tanulni, fejlődni ésIisten-élményben részesedni vágyók erre a fórumra, és különösen lebilincselő, ahogyan később is aktív közösségként tudnak együtt lenni. Emellett természetesen nagyon fontos az is, hogy amikor visszatérnek gyülekezetükbe, ott olyan közösségeket hoznak létre és vezetnek, ahol ismét lehetőség lesz találkozni Istennel.
A REFISZ elnöke ugyancsak a fiatalok sokszínűségére utalva beszélt a táboraikról, arról az istenkeresésről, amelyet ott tapasztalt, és arról a sokszor üdítő légkörről, amely egy ilyen közegben megérinti az embert.

Hallgatóként folyamatosan a fülemben cseng egy szó, amely akár a beszélgetés kulcsfogalma is lehetne: a példamutatás. Az a magatartásminta, amit az idősebb hívők mutatnak a kereső, bizonytalan, és sok tekintetben kritikus fiatalok felé. Lehet ezt nagyon jól képviselni, és megnyerni a szívüket, és lehet nagyon nagyot hibázni is, és elidegeníteni őket. Tehát felelőssége mindenkinek van bőven!


 

A közösre tekintsünk!

„Lehet, hogy elméleti előadást vártak tőlem az ökumenéről. De az egység nem elmélet, hanem cselekvés.” – És valóban, Dr. Huszár Pál előadását ez jellemezte. A Protestáns Akadémia tavaszi szemeszterének utolsó előadásán előadónk a Magyarországi Református Egyházi Zsinatának világi elnöke volt.

Dr. Badacsonyi Zoltán bevezetőjében felidézte az Akadémia korábbi előadásait. Az üldözött keresztyének segítésének magyar kormányzati missziójáról Azbej Tristan, míg a teremtésvédelem feladatairól Szűcs Boglárka szólt az Akadémia keretében. Napjaink nagy problémáit idézték meg ezek a beszámolók. Ezek között mindenképpen meg kell említeni az ökumené kérdését, amely immár kétezer éve velünk él, és amellyel, és amelyért pontosan ennyi ideje küzdünk. Felidézte előszavában, hogy Dr. Huszár Pál 2017. őszén volt utoljára az Akadémia vendége. A Reformáció évében annak nemzetmegtartó erejéről beszélt a hallgatóknak. Emlékeztette a közönséget, hogy most is nagy évfordulót ünnepelünk, hiszen napra pontosan 10 éve jött létre a Magyar Református Egyház, amely magában egyesíti a Kárpát-medencei magyar ajkú református egyházakat. Jó, hogy erre az egységre is emlékezhetünk!

Dr. Huszár Pál a tőle megszokott derűvel és végtelen élményeiből merítve mutatta be azokat a pillanatokat, eseményeket, amelyekben megtapasztalta a keresztyén testvéri találkozások édességét: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”
(Zsolt. 133, 1-3)

Meggyőződése, hogy bármennyire is elcsépelt szólamnak hangzik, mindenkor a közös pontokat kell keresni a keresztyén felekezeteknek, és nem az elválasztókat. Zsinatunk elnöke hitet tett amellett is, hogy az egységre törekvés soha nem önmagunk vagy hitünk feladása. „Ha te jó református, katolikus, evangélikus, stb. vagy, akkor szót fogunk érteni egymással.” – vallja, és rendkívül fontosnak nevezte, hogy a magunk felekezetét szeressük, a másikét pedig tiszteljük.

Az előadás nem kerülhette meg napjaink égető kérdéseit sem, igaz, ez nem is állt szándékában. Főgondnok úr személyes tapasztalataiból is merítve, szomorúan említette a Nyugat-Európában zajló folyamatokat, amelyekben egyre kevésbé fedezhető fel akárcsak morzsája is a keresztyénségnek. Funkcióját vesztett vagy bontásra váró templomokról és a jóléttől elbizakodott emberekről beszélt, akik számára Isten nem tényező. Ezzel szemben hálával említette, hogy Magyarországon a kormányzat támogatásának is köszönhetően egyre épülnek a templomok, református például kettő is jelenleg. Minden hátrányos demográfiai folyamat és a néhol apadó gyülekezetek ellenére a református és általában a keresztyén közösségek biztató jeleket mutatnak, élnek és növekednek. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg, hogy az egyháztörténetben kevés olyan vezetése volt Magyarországnak, amely ennyire a szívén viselte volna az egyházak támogatását, megerősítését, a szellemi és lelki építkezés fontosságát.
Német egyházi forrásokból idézett, amelyek bizonygatták, hogy Németországnak évente százezer új munkába állóra van szükségük, és ezért üdvözlik a migrációt. Elhallgatják azonban, hogy körülbelül ugyanennyi abortusz történik évente Németországban. Ahol az életet nem tisztelik és védik, ott szükségszerűen következik az apadás és a pusztulás.

Az ökumenikus törekvésekkel kapcsolatban hangozott el a kérdés, hogy lehetséges-e összeegyeztetni a keresztyénséget az iszlámmal? Huszár Pál ebben borúlátó, nem tartja lehetségesnek a szeretetre épülő keresztyénség és a harcos iszlám békés egymás mellett élését sem, kiegyezését pedig teljesen reménytelennek tartja.
                    
Hálát adunk a minden kegyelem Istenének, hogy főgondnok úr közöttünk volt ezen az estén, és mi az ő szavai nyomán gazdagodhattunk. Örömünk kifejezéseképpen átadtuk részére a Csák Attila, pátyi művész által megformázott református címer bronz öntvényét, amelyet örömmel vett át. Emlékeztesse őt e kis emlék a Protestáns Akadémia hallgatóira. Reméljük, még sokszor köszönthetjük körünkben Dr. Huszár Pált.


Teremtésvédelmi alapok
 

Az akadémia március végi alkalmán egy nehezen kezelhető problémával kellett szembesülnünk. A klímaváltozás, a környezetszennyezés, a látványosan megbukott nemzetközi kísérletek mind-mind figyelmeztető mementóként állnak előttünk: “mene, mene, tekel, ufarszin”: megmérettél és híjjával találtattál. Ezek vagyunk mi emberek!

Keresztyén egyházunk is fontosnak tartja ezt a kérdést és a megoldás keresését. Szűcs Boglárka, a KRE Ökogyülekezeti Műhelyének referense bemutatta azokat a teológiai elveket, amelyek a teremtésvédelmi mozgalom alapjait képezik. Az Isten által teremtett világ “jó”, de a benne élő ember megtagadta az Istentől kapott feladatot: gondoskodjatok a világról. Sáfára helyett kufára lett a világnak, adja-veszi mindazt, ami nem az övé, amit újjá teremteni nem tud. Még a környezetvédelmi gyökerekből kinőtt kezdeményezések is üzleti alapon (kibocsátási jogok adásvétele, szennyező fizet- elv) igyekeznek meggyőzni e világ urait, hogy kissé kevésbé tegyék tönkre a jónak teremtett világot. A világ számos egyháza ismerte fel e gondolkodás zsákutcás voltát, és keresi azokat ősi, teremtésben rejlő okokat és lehetőségeket, amelyek egy élhető világot őriznének meg.
Szűcs Boglárka bemutatta a Magyarországi Református Egyház ökogyülekezeti mozgalmát. Az Ökogyülekezeti Tanács által irányított szerveződés olyan gyülekezeteket fog össze, amelyek nemcsak szavakkal, de sokkal inkább tettekkel váltják valóra az embernek Istentől kapott küldetését.

A Protestáns Akadémia deklarált célja, hogy olyan ismeretekkel gazdagítsa hallgatóit, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak keresztyén életünkhöz, de amelyek ritkán kerülnek elénk a vasárnapi istentiszteleteken. Megrázó nyomokat hagy maga után az előadás, hiszen jól látható belőle a megromlott emberi természetből fakadó földi létünk minden pusztító hatása. Elkeserednénk, ha nem az Úrra tekintenénk. De mi “Tebenned bíztunk eleitől fogva...”

A Protestáns Akadémia áprilisban és májusban is fontos kérdéseket vet fel, és reményeink szerint talál válaszokat. Szeretettel várunk minden érdeklődőt a válaszok közös keresésére!

 


 
Üldözött keresztényekről Pátyon

A Protestáns Akadémia - Páty 2019. évi tavaszi szemesztere február hónapban az üldözött keresztények védelméről szóló előadással vette kezdetét. Az alkalom során Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Programért felelős államtitkár tartott beszámolót. A teltházas rendezvényen a hallgatók elé tárult az a döbbenetes, európai ésszel alig felfogható borzalom és szenvedés, ami a keresztyéneknek a Közel-Kelet és Afrika egyes részein osztályrésze. Az államtitkári bemutatóban hallhattunk személyes tapasztalatokról, megtört életekről, és arról a sajnálatos közönyről is, amely a keresztények üldöztetését kíséri itt, Európában. Nem kevés büszkeséggel láthattuk mindezzel szemben azt a lelkesedést, elkötelezettséget és szakértelmet, amellyel az államtitkárság a magyar kormány képviseletében fellép üldözött keresztyén testvéreink érdekében. A magyar kormánynak továbbra is az az álláspontja, hogy a segítséget kell oda vinni, ahol a baj van, nem pedig a bajt Európába hozni. Ezáltal iskolák, klinikák, lakóépületek emelkednek ki a romhalmazból magyar segítséggel, városok és közösségek épülnek újjá, a templomok pedig megtelnek hitvallókkal. A sok szenvedés között ég az első szeretet lángja. Bizony, meg kell hogy érintsen minket a gondolat, hol van a mi hitünk az övékéhez képest? Nem lehet-e, hogy az ő mártíromságuk a mi langyos keresztyén életünk áldozata?

Mit kívánhatunk nekik? “Nagyon elfáradtunk. Béke kell, béke.” - mondta I. József, melkita görögkatolikus pátriárka. Ezt a békét kívánjuk nekik!

 


Protestáns Akadémia - Páty, 2019. tavaszán

A 2017. őszén megkezdett sorozat- kisebb kihagyás után - ismét elindul. Célunk, hogy az Akadémia keretében olyan előadások, beszámolók hangozzanak el, amelyek a résztvevők számára érdekes és hasznos információkat tartalmaznak. Igyekszünk hírt adni a világban folyó eseményekről is.

Sajnos ma már nem túlzó állítás, hogy a legveszélyeztetettebb vallású csoport a keresztyének. Különösen a közel-keleten számíthat súlyos támadásra, aki Jézus követőjének vallja magát. Ennek ellenére ez a hitvallás ott természetes. Talán éppen azért, mert soha nem éltek boldog békeidőszakot.

Az üldözött keresztyéneknek nyújtott magyar kormányzati támogatásról, és az ezt is fémjelző Hungary Helps Programról számol be Azbej Tristan, a területért felelős államtitkár.


 

Keresztyének a közéletben - a Protestáns Akadémia - Páty idei utolsó előadása

Lehetőség és felelősség alcímmel tartott előadást dr. Badacsonyi Zoltán a Protestáns Akadémia – Páty őszi utolsó előadásán, amelynek témája a keresztyének részvétele a közéletben volt. A Szentírás, a reformátori felismerések, életpéldák felmutatását követően olyan aktuális kérdésekről is szó volt, mint a fiatalok felkészítése a közéleti szerepvállalásra, és az egyház részvétele a politikában.


Az első idei hó didergő hangulatában kezdődött meg a Protestáns Akadémia – Páty idei utolsó előadása. A téma, a közönség és a kiváló fűtés hamarosan mindenkit átmelegített és nemcsak az előadó, de a közönség is értékes hozzászólásokkal gazdagította az alkalmat.
A résztvevők megismerhették a Biblia tanítását arról, hogy keresztyénként milyen feladataink is vannak a közéletben, amely bármely olyan terep lehet, ahol nem egyházi keretek között, teszünk vallást hitünkről, az adott terület sajátos viszonyai között, annak sajátos eszközeivel. A reformátori tanításból kiemelkedik az a gondolati kör, hogy a szent életet nemcsak a szerzetesi cellák mélyén átélt önsanyargatás biztosíthatja, hanem bármely területen Isten dicsőségére, jó szívvel végzett munka is.
Rövid összefoglaló keretében megimerték a hallgatók de Ruyter admirális, Robert Schumann, Charles Malik, Ravasz László keresztyén hitet felmutató életpályáját, valamint említésre került Huszár Győző pátyi kántortanító nevét is, mint helyi példát.
A fiatalok közéleti szerepvállalását ösztönző feltételek között a példaadás, az egyházi iskolák, és maga az egyház lett megjelölve. Az egyháznak valóban támogatnia kell, hogy a fiatalok a közéletben is kinyilvánítsák hitüket. Az egyház, mint politikai tényező kényes témája kapcsán elsősorban azt kell kiemelni, hogy az egyháznak tudatában kell lennie küldetésének, az Örömhírt minden körülmény között hirdetnie kell. Ez nem függhet attól, hogy Jézus tanítása összecseng-e valamely politikai szólammal vagy éppen azzal ellenkező, Krisztus szava és tanítása örök és változtathatatlan, amely mellett kiállni az egyház alapvető feladata.

 

"Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin?"

"Nem hiszem!" – hangzik a címbéli kérdésre Illyés Gyula válasza. A magyarországi reformációról, mint nemzetmegtartó erőről szólt közöttünk a Protestáns Akadémia következő előadásában Dr. Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke, történész.

Dr. Badacsonyi Zoltán, alapítványunk ügyvezetője a reformáció kezdetének 500. évfordulójára is utalva kérte a hallgatóságot, hogy most emeljük el kissé tekintetünket Wittenbergről és nézzünk át Sárospatakra, Debrecenbe, Pápára, Nagyenyedre, meglátva a gyorsan szárba szökkenő és gyümölcsöt hozó magyarországi reformáció állomásait.

Dr. Huszár Pál sok személyes emléket is felelevenítő beszéde az általános áttekintéssel kezdődött, hiszen a magyarországi reformációt megelőzte több olyan cselekmény és személy is, akiket érdemes volt felidézni. Így utalt Assisi Ferencre, aki Luthernél kedvezőbb történelmi pillanatban ragadta meg a reformáció ekeszarvát, és volt lehetősége az egységes egyházon belül megmaradva elindítani egy újító mozgalmat. Nem lehetett véletlen az sem, hogy a ferences barátok különösen fogékonyak voltak a reformált tanokra, hiszen kolduló rendként az emberek között éltek, pontosan ismerve örömeiket, bánataikat és sérelmeiket is. Nem feledhetjük Husz János mozgalmát sem, aki Luther előfutáraként sok hasonló követelést és újítást fogalmazott meg, de a történelem kereke akkor még nem abba az irányba fordult, hogy mindez meg is valósulhatott volna. Végül Luther Márton indította el ezt a folyamatot, amelynek 1517. október 31-i történései még csak szerény kezdeti lépések voltak.

Miért volt Magyarország dús táptalaja a reformáció tanainak? Az előadó felidézte azt a történelmi környezetet, ahová a külföldön tanuló diákok és nem kis mértékben a német kereskedők a reformáció magvait elvetették. A mohácsi csatavesztés, a magyar vezető réteg elpusztulása, az európai középhatalom hirtelen romokba dőlése és az államhatalom meggyöngülése mind-mind olyan tényező volt, amely a magyarokat az egyedüli reményt adó Isten felé vezette. Megdöbbentő és katartikus élmény lehetett a közöttük magyar nyelven felhangzó Ige: „És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézs. 43,1)

Huszár Pál a legfontosabb tényezőként említette a magyar nyelvű igehirdetést, a magyar nyelvű Szentírást és az iskolákat. Mindez megalapozta a magyar irodalmi nyelv kialakulását, és azt a protestáns képzési rendszert, amely a török dúlást követő időszakban is megteremtette a hazai fejlődés lehetőségét.

Szólt bibliás erdélyi fejedelmeinkről, Bocskai Istvánról, mint a magyarok Mózeséről és Bethlen Gáborról, a magyarok Gedeonjáról, ahol a sokat szorongatott, szétszóratásba kényszerült zsidó néppel való párhuzam egyáltalán nem véletlen.

Az előadás során természetesen szóba kerültek nemcsak a régmúlt, de napi kérdések is. Ezek kapcsán hangsúlyozta előadónk, hogy rendkívül fontos az evangélikus és katolikus testvérekkel való összefogás. A régi sérelmek szerepe elenyészett. A teológiai egységben vannak hiányosságok (tán sosem vesznek azok el), de a világban való keresztyén megjelenésnek egységesnek és határozottnak kell lennie, Urunk parancsa szerint.
 

 

Protestáns Akadémia – Gazdaság és jövőkép

A Protestáns Akadémia a Petrecz Sándor Alapítványnak a Reformáció 500. évfordulójának emlékére útjára indított rendezvénysorozata. A 2017. évi őszi szemeszterben a reformációból fakadó örökségünket és a protestáns egyházak jelenlegi és jövőbeni helyzetét igyekszünk körüljárni. A Protestáns Akadémiát a Reformáció Emlékbizottság támogatásával rendezzük meg.

Vizi István tiszteletes úr igei köszöntőjét, és dr. Badacsonyi Zoltán bevezetőjét követően első előadónk Dr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára volt. Nehéz és kihívásokkal teli kép volt az, amely kirajzolódott előadása nyomán. Olyan kihívásokra hívta fel a hallgatók figyelmét, amelyek már az ajtón dörömbölnek, ha nem éppen ránk törték már azt. A modernizáció és robotika átalakítja a munkavállalók mindennapjait. A környezetpusztítás ösztönzi a géntechnológia előrehaladását, amely ki tudja, milyen veszélyeket is rejt magában. Mindezekre a kihívásokra nekünk és gyermekeinknek kell majd felelnie, és jó választ kell adnunk. A jó válasz pedig nem egyszerűen hatékony, hanem meg kell feleljen annak az etikai elvárásnak is, amelyet a Biblia így ad elénk: mindent megvizsgáljatok és ami jó, azt megtartsátok.

Ha gazdaság és pénzügyek, akkor megkerülhetetlen a Biblia „kamatpolitikája”. Kovács Levente ezt a területet is alaposan körbejárta, és felhívta a figyelmet arra is, hogy Kálvin gondolatai nélkül ma aligha beszélhetnénk arról a fajta tőkés társadalomról, amelyben élünk. Az addig önmaguk elől elzárt bankvilágot az ő teológiája nyitotta meg a keresztyének előtt. A puritán kálvinizmus volt a legfőbb indikátora a megtakarítások, és az ebből létrejövő hitelpolitika kialakulásának, amely olyan nem csekély eredményeket szült, mint például az első ipari forradalom. A megtakarítási hajlandóság, mint egy ország versenyképességének fontos mérőszáma, Európában jelentősen magasabb a protestáns államokban, amely jól kimutatható öröksége annak - az Isten tiszteletén kívül -  a munkára és fegyelmezett életre alapuló hagyománynak, amely Kálvin nyomán uralkodott el a kora újkor Európájában.

Az anyagi eszközök korlátozottsága, a finanszírozás nehéz kérdései a református egyházat sem kerülhetik el. Az előadó, mint szakértő presbiter erre a területre is kiválóan rávilágítva mutatta be azokat a statisztikailag jól mérhető folyamatokat, amelyek alapján a változás nemhogy szükségszerű, de elmaradhatatlan. A legújabb 1 %-os felajánlások alapján 210 ezer magyar ajánlotta fel személyi jövedelemadójának kis részét. Ez jelentős csökkenés a korábbi évekhez képest, és nem jelent vigaszt, hogy minden más történelmi egyház is hasonló tendenciákat él át. Ilyen folyamatok mellett nehezen tartható fenn a több száz éves egyházi szervezetrendszer, rengeteg aránytalanságot konzervál, és súlyos terheket rak meggyöngült vállakra. Példaként említette, hogy a Baranya megyében szolgáló 24 lelkipásztor közül 2 szolgálja Pécsett a megyében élő egyháztagok 80% - át, míg a többi 22 megyeszerte a maradék 20 %-ot. Az urbanizáció, az elöregedés és – valljuk be – közösségeink olykor kevéssé vonzó képe változásokért kiált.

Mindezek ellenére vagy éppen ezért tekinthetünk bizakodóan a jövőbe. A református egyház a változás egyháza. Megmaradva mindabban, amiről bebizonyosodott, hogy jó és örökkévaló, és kigyomlálva minden időszerűségből fakadó pillanatnyiságot. Tisztelve a protestáns, református hagyományokat, de mindig a legfőbb Jóra tekintve, az Ő dicsőségét szem előtt tartva kell szolgálni! Ahogyan 500 évvel ezelőtt reformátor őseink mertek visszatérni az apostoloktól tanult hiteles egyszerűséghez, úgy nekünk is ebből az alapból fakasztva kell új életet teremtenünk hitvalló közösségeink számára.

Addig is, és mindenkor: Soli Deo Gloria, Egyedül Istené a dicsőség!
 

A Protestáns Akadémia - Páty 2017. őszi féléve kezdetét veszi szeptember 20-án. Mindenki, aki az Akadémia összes, vagyis négy előadásán részt vesz az ezt igazoló oklevél mellé egy kis ajándékot is kap részvétele emlékére! Jöjjünk és hívogassunk másokat is, legyünk sokan a Reformáció 500. évfordulójának évében!

Az első előadás során Dr. Kovács Levente egyetemi oktató, a Magyar Bankszövetség főtitkára, presbiter testvérünk beszél a kálvini gazdaság - és pénzetikáról, annak jelenkori és jövőbeni hatásáról, valamint a református egyházban zajló folyamatok miatt szükségesnek látott egyházszervezeti változásokról.



 

Protestáns Akadémia Pátyon

Alapítványunk a Reformáció Emlékbizottság pályázati támogatásának köszönhetően 2017. őszén megrendezheti a pátyi Protestáns Akadémiát. A reformáció 500. évfordulójának évében az akadémia 4 hónapos őszi szemeszterének keretében szeretnénk áttekinteni azokat a trendeket és folyamatokat, amelyek ma jellemzik a református és általában a protestáns egyházakat külföldön és Magyarországon egyaránt. Az akadémia első előadása szeptemberben várható, de addig még sok feladat vár ránk a szervezés terén.

                                                                           
                                                                                    
Partnerünk: https://www.csucstamadas.hu/


Ingyenes honlapkészítő

Ez a weboldal a www.oldalunk.hu honlapkészítővel készült. | Adatvédelmi tájékoztató